Panasonic LUMIX DMC-GF1

Korábban már írtam a GF1-ről, akkor még mint DSLR felhasználó. Sok minden változott mióta leírtam azokat a sorokat, a legfontosabb, hogy a kislányom, Tündi, már ki tudja mondani hogy “apa” és hogy “kaka” (természetesen minden reláció nélkül e két szó között ), valamint, hogy eladtam minden tükörreflexes szerszámom, és átnyergeltem micro 4/3 rendszerre.

Napi szinten használom a rendszer jelenlegi legjobb képminőségre képes vázát és objektívjeit. Ezen tapasztalatok fényében már kicsit másként látom a GF1 vázat, így arra jutottam, hogy talán érdemes lenne újraírni a korábbi cikket.

Felépítés, kezelés

Kis mérete ellenére ez egy nagyon masszív gép, a hideg fém váz igen erős, és ami talán fontosabb néha, erősnek is tűnik. Jó kézbe venni, erősen meg lehet fogni, nem kell félteni. Sokkal jobb érzés használni, mint a GH2-t, ami “DigitalRev” Kai szép szavaival élve kb. annyira jó felépítésű, mint egy TV távkapcsolója.

A kezelésével kapcsolatban alig pár kifogásom van csak. Leginkább az AF üzemmód kiválasztásának komplikáltsága zavar. Igazán kitehették volna ezt is egy apró kapcsolóra az üzemmód választó tárcsa alá. Gombok sorát kell végignyomkodni, hogy pl. arcfelismerésből spot AF-re váltsak. A második probléma (ez  GH2-re is igaz, sajnos), hogy egyszerüsített kijelzés esetén (ez az az eset, amikor nem firkálja tele  keresőt expo. adatokkal és egyéb beállításokkal, piktogramokkal) nem látom az ISO értéket. A harmadik, igazán komolytalan ügy, hogy az OSX valahogy nem teljes értékű meghajtóként kezeli, ha csatlakoztatom a gépemre az USB kábelén keresztül. Nem tudom írni a kártyát (pl. firmware upgrade esetén), és nem tudom törölni sem.

Mindent összevetve kellemes gép, igen jó felépítéssel, könnyű kezelhetőséggel, és csupán pár apróbb szépséghibával.  Nem annyira gyors a használata mint egy  DSLR váznak, de sokkal gyorsabb, mint bármelyik kompaktnak. A GF2 már biztosan nem fogja kiköszörülni a hiányosságait, de bízzunk benne, hogy a GF3 talán majd igen.

Képminőség

Teljesen átlagos: se nem túl jó, se nem túl rossz. A GH2-vel a Panasonic megmutatta, hogy mit lehet kihozni egy 4/3″-os szenzorból, és a GF1 ettől sajnos nagyon messze van.

Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Panasonic LUMIX G 20/1.7

Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Voigtlander Nokton 25/0.95

A képek közel sem annyira élesek és térhatásúak, mint a nagytestvérrel készültek, a dinamika tartomány is szűkebb, valamint a zaj is “digitálisabb” jellegű, de a helyzet azért nem túl vészes: a képek jók, de nem kiemelkedően jók.

Ahogy írtam, a zaj jellege nem a legszebb. Jó fényben, színes képeknél az érzékenység ISO800-ig, sötétben kb. ISO400-ig bátran használható. Monokróm képeknél mehetünk akár egy fényértékkel feljebb is.

Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Voigtlander Nokton 25/0.95

Összességében tetszenek a vele készült képek, még ha nem is kiemelkedően jó minőségűek.

Ha JPG-ben fotózunk, akkor a helyzet már nem ennyire rózsás. A képek színvilága valahogy nem az igazi, és még annyira sem élesek, mint a RAW-ben készültek. Egyetlen beállítás van, ami nekem tetsző kimenetet produkál, ez pedig a Dynamic BW nevű film mód, mégpedig akkor, ha a kontrasztot maximumra (+2) a zajcsökkentést pedig minimumra (-2) állítjuk.

Videó

A 720P felbontás nem éppen eget rengető, de használható. Az AVCHD Lite módban a felvételek szépek, bár a rolling shutter effekt elég erős bizonyos helyzetekben.

Családi, vagy utazás közben készített videókra megfelelő ez a minőség, de ha fontos a videó felvétel, akkor a GF2 a FullHD felbontása, és összességében jobbnak tűnő videó minősége miatt talán jobb választás.

Ajánlott objektívek

Természetesen minden objektívvel tökéletesen működik, ami a micro 4/3 rendszer számára lett kifejlesztve. Kis mérete miatt mégsem jó érzés nagyobb objektívekkel használni, személy szerint az új Panasonic 14/2.5 és a “régi” 20/1.7 palacsinta lencséken kívül mást nem igazán ajánlanék hozzá.

Az Olympus 9-18 határeset, összecsukva még pont jó mertű a GF1 vázhoz, viszont a gép így már nem fér bele a Lowepro D-Pods 50 tokba, így ezzel az objektívvel nem igazán használom.

Manuális objektívekkel is jól használható, az élesség állítása viszonylag egyszerű, hála a nagyfelbontású LCD-nek, de azért közzel sem annyira egyszerű mint a GH sorozattal, az EVF-et használva.

Egy szó mint száz, nekem a 20/1.7 nőtt rá a gépre, két okból is. Egyrészt, mivel méretében tökéletesen illik hozzá, másrészt, mivel a GH2 vázon nem használom. Arra ott a remek, de manuális Voigtlander 25/0.95.

Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Panasonic LUMIX G 20/1.7

Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Panasonic LUMIX G 20/1.7

Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Panasonic LUMIX G 20/1.7

Összegzés

Kicsit ellentmondásos a helyzet, mivel nagyon szeretem használni, apró mérete és igen jó felépítése miatt, ugyanakkor nem vagyok teljesen elégedett a képminőségével. Annál nekem többet ér, mint amennyit manapság kaphatnék érte, így eszembe sem jut eladni, de ha most kellene kicsi micro 4/3 gépet vennem, akkor valószínűleg az Olympus E-PL2-re esne a választásom. Persze csak csupaszon a vázat, mivel a 17/2.8 nem egy túl jól sikerült darab, a zoomok pedig ugyanúgy nem illenek hozzá, mint ahogyan a GF1-hez sem.

Ideális bármi olyan tevékenységhez, ahol nem a fotózás a fő cél. Ha szembe jön valami érdekes, gyorsan előkaphatjuk, katt, és mintha mi sem történ volna, mehetünk tovább a dolgunkra, miközben biztosak lehetünk benne, hogy az elkészült kép minősége több mint elfogadható lesz.

Pár hete újra elkezdtem magamnál tartani, szinte mindig velem van. Mint tudjuk az a legjobb kamera, ami épp velünk van, és ha így nézzük, akkor a GF1 szuper, mivel nem igazán jelent gondot, hogy mindig nálam legyen.