Olympus XZ-1

Jó dolog az, ha egy fényképezőgép elfér a zsebben. Ott lehet mindig, olyan alkalmakkor is,  amikor eszünk ágában sem lenne komolyabb, nagyobb gépet vinni. Pedig téma és lehetőség egy jó fotóra bárhol akad, még akkor is, ha mi épp nem úgy készültünk. Sőt, főleg akkor…

Úgy gondolom, hogy azoknak, aki komolyan veszik a fényképezést, ezért van/lehet szükségük egy zsebgépre. Hogy mindig velük legyen. Ezt a rést igyekszik kitölteni az un. haladó kompaktok csoportja, köztük a Canon S100, A Panasonic LX5, és egyebek mellett ezen írás tárgya, az Olympus XZ-1.

Felépítés, használat

A gép külső borítása teljes egészében fém, így jó érzés kézbe venni, tartani. A kis méret természetesen jól jön szállítás közben, de a biztos tartást, és a kezelhetőséget már nem könnyíti meg. Nagyon hiányzik például a markolat, amibe ujjaink belekapaszkodhatnának, valamit egy-két további kezelőszerv sem ártana. Amit a legjobban hiányolok, az az érzékenység állításának közvetlen elérése. Sajnos ezt csak a gyorsmenün keresztül tudjuk megtenni (kivéve P üzemmódban), ami nem túl kényelmes. Az objektív körüli gyűrű hivatott állítani az üzemmódtól függően változó legfontosabb paramétert (A: rekesz, S: záridő, P: érzékenység), ami elsőre jó ötletnek tűnik. A gyűrűvel magával nincs is semmi gond. Könnyű megfogni, és szép határozottan, nagyot kattanva működik. A baj az, hogy nem lehet állítani, hogy mire hasson, és bár jónak tűnik a gyári logika, mégsem hibátlan. Én például A módban használom (mint szinte az összes valaha volt fényképezőgépemet az esetek 99%-ban), de mégsem érdekel a rekesz állíthatósága. Többnyire teljesen nyitva használom, és kész. Mivel már ekkor is kellően éles a rajza, valamint többnyire a mélységélesség tartomány is kellően nagy, így nem igen van okom szűkíteni. Jobban örülnék, ha például a fent említett érzékenységet tudnám a gyűrűvel állítani, a rekesz pedig mehetne a menübe.

Olympus XZ-1

Szintén nem látom okát annak, hogy miért ne lehetne a videó felvételt indító gombra valami más funkciót beállítani? Nagyon jó, hogy a gép tartalmaz ND szűrőt, de kár, hogy ezt is csak a gyorsmenüből érhetem el. Szinte biztos, hogy nálam ez a funkció kerülne a piros pöttyös gombra.

AF

Bármely komolyabb “rendszer” fényképezőgéppel összevetve, az AF lassúcska. Viszont pontos, és az arcdetektálás kicsivel jobban is működik, mint a Panasonic GH2 esetében. Nem csak szemből képes felismerni az arcokat, hanem félprofilból is.

Objektív, rajz

Ami igazán kiemeli ezt a gépet a kompaktok végtelen sorából, az a szokatlanul nagy fényerejű objektív. A fókuszhossz függvényében (28-112mm) a rekesz f/1.8 és f/2.5 között változik. Ez általános témákhoz teljesen elegendő, de azért ne engedjük, hogy becsapjon! A fényerő bár nagy, sajnos a mélységélesség tartomány is az. Nagylátószögű állásban úgy rajzol, mint ahogy fullframe vázon egy 28/8.4, vagy micro 4/3 vázon egy 14/4.2 objektív. Lássuk be, ez azért annyira nem eget rengető. Kicsit jobb csak a helyzet az objektív tele végén, ahol fullframe vázon 112/11.6, míg micro 4/3 vázon 66/5.8 objektívekkel lenne párban. Kicsit jobban megnézve a második értéket azt azért észrevehetjük, hogy ez a kompakt gépecske nagyobb kompozíciós szabadságot ad mélységélesség dolgában, mint bármelyik mai micro 4/3 kit objektív a tele végén. Azért ez így annyira már nem is rossz…

Olympus XZ-1

Persze kell is a nagy fényerő, mivel az aprócska szenzor miatt nagyjából f/3.5-ös értéknél van a diffrakciós határ. (Ez az az érték, aminél szűkebb rekeszt választva már lágyul a kép.) Nincs tehát sok mozgásterünk, de szerencsére nem is igen kell, mivel az objektív már teljes nyíláson is nagyon éles, bőven elegendő a mögötte lévő szenzorhoz.

A maximális élesség eléréséhez nálam a 200%, 0.5 pixel beállítás vált be leginkább, a Photoshop Smart sharpen szűrőjét használva.

Az objektív gyárilag “ráhúzós” kupakot kapott, ha valakinek nem tetszik ez a megoldás, akkor bátran lecserélheti az Olympus M.Zuiko Digital 12/2.0 objektív 46mm átmérőjű kupakjára.

Szenzor

A szenzor éles és kontrasztos, de már a legalacsonyabb érzékenységen mellett is enyhén zajos képet ad. A zaj jellege természetesnek hat, de nagyjából iso400-iso640 környékén már nagyon erős, iso1600-tól teljességgel használhatatlan.

Olympus XZ-1

Színek terén viszont ez az apró masina olyat tud, amit túlzás nélkül állíthatom, én még nem láttam. A színek ugyanis természetesek és erősek, nyomát sem találni a Panasonic és a Canon korábban megtapasztalt digitális ízének. Úgy tűnik, megcsípett az Olympus légy. Minden problémája ellenére ezek a színek teljesen levettek a lábamról, alig várom, hogy más Olympus gépeket is kipróbálhassak!

A dinamikatartomány természetesen meglehetősen szűk, így gyakran beég a kép kisebb-nagyobb része. Az átmenet viszont, ami a beégett részeket szegélyezi, annyira természetesnek hat, hogy szinte az az ember érzése, mintha analóg képet nézne.

Összegzés

Természetes, hogy egy ennyire kicsi gépnél a kezelhetőség terén engednünk kell. Az is természetes, hogy zajos a szenzor, és hogy a maximálisan beállítható iso6400 csak egy rossz vicc.

Olympus XZ-1

Nincs markolata, nem lehet testre szabi a gombokat, nem lehet gyorsan érzékenységet álltani… és még sorolhatnám a hibát. Mindez viszont egyáltalán nem számít, mivel a színei lenyűgözőek, ügyesen kezeli a beégett részeket, és az objektív is egészen kiváló. Márpedig ezek a dolgok számítanak igazán egy olyan gépnél, amit csak ritkán szeretnék használni, viszont annál többet magammal hurcolni. Ha szembejön valami érdekes, biztos lehetek benne, hogy a kis Olympus remek minőségben fogja majd dokumentálni a látottakat.

Nem tökéletes, sőt, néha kimondottan bosszantó, mégis, a képeket látva minden hibája megbocsájtható.