Az utóbbi évtizedben, ahogy a digitálissá váló fényképészet egyre népszerűbb lett, a piac minden egyes gyártója azon mesterkedett, hogy elhitesse a néppel: a jó (és jó drága) felszerelés a fotózás alapja, mivel a jó képet olyan objektív dolgok definiálnak, mint a felbontás, élesség, színhűség, vagy képzaj. Sikerült. A legtöbb általam ismert hazai és nemzetközi fórumon pont ilyen témákon megy a vita, immáron hosszú évek óta.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic LUMIX G 14-140/4.0-5.8 HD
Több esetben találkoztam olyan konklúzióval, hogy bizonyos esetben esetekben nem is igazán érdemes fotózni. Vagy azért, hogy óvjuk a felszerelést (eső, hó, hideg, meleg, por, stb.), vagy azért, mivel az adott körülmények között az már nem lenne képes műszakilag tökéletes felvétel készítésére, akkor pedig kár is.
Az én véleményem az, hogy túl sokat aggódunk olyan dolgok miatt, mint a zaj, a becsillanás, a tökéletes élesség, a koszos ablaküveg, a bemozdulás, vagy éppen a kiégett részek.
Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Voigtlander Nokton 25/0.95 MFT
Ezzel szemben én azt tanácsolom, hogy ne aggódj! Foglalkozz inkább azzal, hogy jókor legyél jó helyen, hogy úgy és azt mutasd meg, amit és ahogyan szeretnéd! A többi nem számít.
Jé… ugyanezeket magyarázom én is, de nekem senki nem hiszi el
)
Az utolso ket mondatodat kimasoltam, es mintegy “ars poetica” ehhez fogom tartani magam a jövöben. Uttörö becs´szo!