Szinte nem telik el úgy hónap, hogy valamelyik híres gyártó ne rukkolna elő valami “forradalmi” újdonsággal. Számomra ez a fejlesztés dömping három igazán fontos mankót adott az elmúlt húsz évben. Ezek a következők:
3. helyezett: Képstabilizátor
Reciprok szabály? Huhh… Hála a stabilizált objektíveknek ma már állvány nélkül mehetek túrázni, és a képeim élesek lesznek napkeltétől napnyugtáig. IBIS vagy OIS, ebből a szempontból mindegy. A lényeg, hogy ne kelljen egy nagy és suta háromlábú izével a hátamon szenvedni az ágak között!
Canon EOS 5D mark II + Canon EF 70-200/4L IS USM
2. helyezett: RGB hisztogram
A digitális fotózás egyik nagy hátulütője a szűk dinamika tartomány, ami nagyon csúnya részleges kiégésekhez vezethet a nagyon színes témáknál. Különösen, ha az alapszínek valamelyike a leghangsúlyosabb képelem a felvételen. Az ilyen helyzetek elkerülésében játszik nagy szerepet az RGB hisztogram, amivel elérhetjük, hogy mind a három színcsatorna beférjen a szenzorunk szabta korlátok közé.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olympus M.Zuiko Digital 9-18/4-5.6 ED
1. helyezett: Arcdetektáló AF
Egész addig míg apa nem lettem (aminek épp holnap lesz 8 éve!), a “családi fotó” egyfajta szitokszó volt. Szinonimája az érdektelen, gyenge minőségű, kötelezően letudandó dolgoknak. Azóta sok minden változott, és a legértékesebb képeim azok, amelyeket a gyermekeimről csinálok. Viszonylag könnyű őket beállított pózokban, vagy alvás közben fotózni, de nekem legjobban az elkopott gesztusaik és arcaik tetszenek. Egészen egyszerűen leírhatatlan, hogy mennyit segít ebben az arcfelismerő AF. Az egyetlen olyan újítás ez, amivel kapcsolatban valódi hálát érzek azok irányába, akik megalkották. Én mindenképp szegényebb lennék nélküle.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olympus M.Zuiko Digital 45/1.8
