Véletlenül sem akarnám ezt a helyet futó bloggá alakítani, de annyian kérdeztek mostanság a futós vacakjaimról, hogy arra jutottam, írok ide egy gyors összefoglalót, és akkor nem kell majd mindenkinek egyesével válaszolnom. Ha nem kenyered az ilyesmi, nyugodtan lépd át. A következő poszt tuti fotós témájú lesz.
Óra
Három futóórát próbáltam eddig, amiből az első nem is annyira óra. A második pőedig pont arra nem való, amire szánták. Na mindegy… Szóval az első és legolcsóbb próbálkozásom a Nike+ Sportband volt (most is él és virul, fiamnak adtam). Ez gyakorlatilag egy kaucsuk karkötőbe integrált kis kütyü, amihez jár egy cipőtalpba helyezhető lépésszámláló is (csak a Nike+ jelü cipőkbe illeszthető, de más típusokhoz kapható hozzá cipőfűzőre rakható kis zsebecske). Kalibrálás után egészen pontosan méri a távolságot, tempót, időt. Ezeket természetesen meg is tudja jeleníteni. Kompatibilis a Polar bizonyos szívritmusjeladó pántjával is. Az eredményeket USB-n keresztül tölthetjük fel az igen egyszerű, de nagyon látványos Nike+ weboldalra, ahol célokat tűzhetünk ki, versenyezhetünk másokkal, plecsniket gyűjtögethetünk, stb. Inkább motivációs eszköz, mintsem komoly futóóra, de annak viszont kiváló. És olcsó.
Kb. egy negyedév után feltámadt bennem a vásárlási inger, és vettem az eBay-ről egy Nike+ Sportwatch GPS-t. Kb. ugyan az mint a Sportband, csak óraszerűbb, és a távolságot GPS vevővel méri. Áttöltés után így láthattam a térképet is a fenti adatokon felül. Természetesen (bár csak GPS alapú) szinttérképpel. Nagyjából fél év után, tavaly decemberben, tönkrement. Valami belső kondenzáció alakult ki benne, ami agyonvágta az egészet.
A mai eszemmel már nem venném meg egyiket sem. Egyszerűen azért nem, mivel az egész Nike+ rendszer, annak ellenére, hogy a tömegnek (értsd: béna kezdőknek, mint én) lett kitalálva, pont a fontos dolgokra nem figyel igazán. A rendszer alapvetően a megtett kilométerekre és a tempóra fókuszál, a sokkal fontosabb szívritmus és lépésszám helyett. Előbbi a gyors fejlődés, utóbbi a helyes futótechnika elsajátítása miatt lényeges. Eleinte ugyanis ezek a fontos dolgok. Hogy mennyit, és főleg hogy milyen gyorsan futsz, csak később válik érdekessé.
A harmadik, és egyben jelenlegi órám, ha lúd legyen kövér alapon, a Garmin felső kategóriás triatlon órája a Forerunner 910XT. Gyakorlatilag mindent mér, amit futás, úszás vagy bringázás közben mérni lehet, és a nagy kijelzőjének hála egyszerre akár négy értéket is képes megjeleníteni (ilyen nézetből pedig négy különfélét is beállíthatunk). Az útvonalat természetesen GPS vevővel rögzíti. Futni és úszni is ezt használom. Futás közben egyszerre láthatom a négy legfontosabb paraméterem: átlag tempó, aktuális kilométer átlag tempója, aktuális lépésszám, szívritmus. Úszás közben többé-kevésbé pontosan számolja a hosszakat és a csapásokat, sőt, az úszásnemet is felismeri. Mondjuk nem az enyémet, de ez valszeg nem az óra hibája. A szívritmus jeladó mellpántja kikezdte a bőrömet (nagyon sokan panaszkodnak erre), de a Nike+ kütyükhöz használt Polar Soft Strap-re átrakva a jeladót ez a probléma megszűnt.
Az edzések adatait a Garmin Connect adatbázisba töltöm fel, ami számomra bőven elegendő mélységű kiértékelést tesz lehetővé. Komolyabb, de sokkal kevésbé tetszetős és motiváló, mint a Nike oldala.
Cipő
A futócipő a legfontosabb kelléke a futásnak, érdemes megfontoltan választani. Én épp most vagyok átszokóban az un. mezítlábas stílusra, ennek megfelelően a terepcipőm egy nagyon puritán New Balance Trail Minimus MT10 v2. Szeretem, hatalmas élmény érezni a terepet, amin futok.
Aszfalton kicsit óvatosabban állok a dologhoz. Még télen vettem egy agyon csillapított Nike Lunarglide 4+ cipőt, de már nem használom. Jelenleg egy elég alaposan kijárt, így keményebb és laposabb Nike Pegasus-t használok, és közben keresem a minimalista szemléletű utódját.
Ruha
Semmi extra. Minden futó ruhámat akkor vettem, amikor akciós volt. Télen nyárit, nyáron télit. Télen elég egy hosszú tapadós futónadrág, egy melegebb felső, sapka, kesztyű. Ha esett vagy havazott akkor egy olcsó széldzseki. Most, hogy ilyen jó idő van, rövid futógatyát hordok technikai pólóval. Igyekszem élénk színű göncöket viselni, ez előny országúton, és a vadászok is kisebb eséllyel néznek szarvasnak. Ha nagyon süt a nap, akkor a mindenes napszemüvegem és egy olcsó futó sapka van a fejem. A szemcsi egyébként a bogarak ellen is hasznos, már kétszer jártam szemészeten rövidke futókarrierem során. Idegentest-lándzsa a neve az ilyenkor használatos eszköznek… Brrrr…
Hátizsák
Ha nincs nagyon meleg, illetve kevesebb mint 20km-t futok, akkor nem nagyon szoktam semmit magammal vinni, max. a kocsikulcsot. Ha viszont hosszút futok, akkor szükségem van némi víz utánpótlásra, és szeretem ha van nálam telefon és papírzsepi is. Erre a célra tökéletesen megfelel a Salomon Skin Pro 3 terepfutó hátizsákom. Nem olcsó, de nagyon kényelmes. A hálós oldalzsebében szépen elfér egy kompakt fényképezőgép is.
Erre a minimál cipőben terepfutós tapasztalatokra, nagyon kíváncsi leszek, mondjuk egy év múlva. Remélem lesz róla valami poszt!
Én egész nyáron Wibram Fivefingers-be nyomom, de terepen azért nem futnék vele, pedig sokan promózzák a futást is benne…
A Trail Minimusnak meglehetősen ellenálló a talpa. Érzek benne mindent, de nem zavaróan. Szerintem a VFF (bár azt még csak kézbe véve nyomogattam meg pár hete) sokkal vékonyabb talpú, abban én sem merném. Jelenleg 11km a leghosszabb terepköröm benne, de hétvégén Miskolc.
December végén mindenképp lesz éves összefoglaló poszt a szaladgálásaimról, addigra talán okosabb leszek.
Engem is érdekelnek majd a mezítlábas terepfutás tapasztalatok. Olvasgattam a témáról, meggyôzôek az érvek, de egy dolgot nem tudok elképzelni: milyen lehet egy meredek köves lejtôn lefelé futni? Olyankor hogy lehet nem sarokra érkezni?
A nem sarokra érkezés trükkje, úgy általában, nem csak lejtőkön, az, hogy nem azzal foglalkozol, hogy a talpad melyik része ér földre, hanem azzal, hogy hozzád képest HOL. Ha a súlypontod alatt ér a lábat talajt, akkor a dolog rendben is van. Ehhez kicsit előre kell dőlni, és aprókat lépni, de ezt az agyad úgyis lerendezi, nem kell vele foglalkozni. Nekem pl. az első minimalista cipős futásomnál felugrott az átlagos lépésszámom a szokásos kb. 168-ről az ajánlott kerek 180-ra. Azonnal. Odafigyelés nélkül.
Terepen és különösen lejtőn amúgy is marha veszélyes magad elé lépni, mivel úgy alig tudsz korrigálni, ha kicsúszik alólad a kő/fa/virág. Persze jól mutat zerge módjára nagyokat szökkenve lefelé száguldani, de kicsiket lépve, magad alatt földet érve sokkal stabilabb vagy.
Pár hete jöttem le a bükki “Szuszogó” nevű ösvényen Szentlélekről Ómassára. Baromi meredek és nagyon laza, de semmi gondom nem volt. Sőt, merem állítani, hogy és stabilabb érzés így, mint hagyományos terepcipőben vagy akár bakiban.
Jövő hétvégén az Eged-hegyi futást (28km, 1000m szint) NB minimusban futom!
Ui.: Kb. 10 éven át karatéztam, így rengeteget futottam mezitláb tornatermekben és focipályákon (füvön). Szerintem ez nagyban segíti az átállásomat. (Jelenleg a heti távom felét, kb. 30km-t futok minimalista cipőben.)
Szia!
Mikor szoktal futni, ugy ertem a nap melyik szakaban, ennek valtoztatasaval valami tapasztalatod van?
koszi
Szia!
Jellemzően délután, mivel egyszerűen képtelen lennék annyira korán kelni, hogy még meló előtt beleférjen. Délelőtt csak akkor esik jól, ha jóval az elindulás előtt felkelek és megreggelizek.