Az EVIL gépekkel kapcsolatban talán az egyik legtöbb vitát kiváltó tényező az elektronikus kereső (EVF) bevezetése az optikai-reflex kereső (ORF) helyett, melynek alkalmazása természetesen lehetetlen volna egy tükör nélküli gépben. A vita értelemszerűen a dolog jóságát firtatja.
A fotós társadalom egy jelentős része meglehetősen maradi, és minden új megjelenésekor lefutja a szokásos köreit, az épp aktuális újdonság ellen érvelve. Az érvek mindig az új fejlesztés használhatatlanságát hangoztatják, sűrűn megemlítve, hogy ez-vagy-az nyilvánvalóan alkalmatlan “profi” felhasználásra, sosem fog túlnőni az amatőr kategórián (az amatőr jelző ezekben a vitákban mindig negatív felhanggal hangzik el, többnyire olyanok szájából, akik maguk is hobbifotósok), egy “profi” sosem venné a kezébe. Jellemző példa erre a digitális-analóg váltás. Vagy az AF-MF. Érdemes kicsit visszaolvasni a fórumokban kb. egy kicsit. 
Egy valamit kell mindenkinek megértenie: a vállalatok profitot termelnek a részvényeseiknek. Ezért vannak, semmi másért (most hagyjuk a nonprofit szervezeteket, az egy másik pálya). Igen, még a Nikon és a Canon is. A profitot ezerféleképpen lehet növelni, az egyik mód ezek közül a költségek csökkentése, a termékek minél olcsóbb előállítása. Sok változásnak ez a motorja. Olcsóbbá tenni valamit, lecserélni egy korábbi megoldást egy olyanra, amit olcsóbb előállítani. Máskor a dolog kicsivel komplexebb, és a kompetenciákról szól. Vannak olyan üzleti helyzetek, amikor jó döntés bizonyos komponensek gyártását átvenni a beszállítóktól (kb. ezt hívják vertikális diverzifikációnak), főként úgy, hogy egyben le is cseréljük egy olyanra, amihez értünk, szemben a korábbival, amit azért gyártott beszállító, mivel nem igazán voltunk kompetensek az adott témában.
Ez történik most a keresőkkel. A Sony és a Panasonic, a két hatalmas japán óriásvállalat, alapvetően elektronikai cégek, gyártanak ők mindent, amibe elektronika kell. Minél több, annál jobb! Ugyanis ehhez értenek, ebben jók, itt tudnak jelentős hozzáadott értéket produkálni. Nem a finommechanikában. Teljesen logikus, hogy olyan irányba terelik a fejlesztéseket, ami apránként elektronikus részekkel váltja ki a mechanikus elemeket. A keresők esetében még egyszerűbb a kép, ugyanis évtizedes tapasztalata van mindkét vállalatnak ezen a területen, a videokameráikon keresztül.
A Panasonic esetében az EVF bevezetése természetesen műszaki szükségszerűség is volt, nem nagyon létezik más olcsó és használható megoldás cserélhető objektíves, tükör nélküli gépekbe. A Sony viszont olyan gépbe is betette, ahová alkalmazhatott volna tükröt és pentaprizmát is. Mégsem tette, és ez ebben az esetben egy tudatos döntés eredménye volt. Egyszerűen úgy döntöttek, hogy ezt akarják, ezt fogják használni, és kész. Nyilván azért, mivel ez tűnt gazdaságilag racionális döntésnek, így remélnek több profitot.
A fenteik szellemében semmi értelme azon gondolkodni, hogy jó-e az EVF vagy sem, ugyanis pár év, és nem lesz választásunk. Az elérhető árú gépekben EVF lesz, és nem ORF. Ha tetszik, ha nem.
Ez persze nem tragédia, az EVF jó dolog. Egy FF DSLR optikai keresőjét persze nagyobb élmény használni, de a legtöbb APS-C szenzoros gép kicsi és sötét keresőjénél már most jobbak. Hát még pár év múlva, mire majd igazán elterjednek!
Biztos vagyok abban is, hogy a tükörreflexes optikai keresők sosem fognak kihalni, mint ahogy távmérősök is léteznek mind a mai napig. Csak nagyon vissza fognak szorulni, és nagyon drágák lesznek. Kevesen és keveset fognak belőlük gyártani, ami nagyon hamar kilöki majd ezt a megoldást a mainstream-ből.
És a Canon meg a Nikon? Ők nem kimondottan elektronikai cégek, és hatalmas tapasztalatuk van mind finommechanika, mind pentaprizma terén… Úgy gondolom, hogy párhuzamosan a fényképezőgépek igazi digitalizációjával (a jelenlegi DSLR-ek kb. filmes gépek, szenzorral a film helyén) ez a két gyártó lassan ráébred majd arra, hogy vagy beáll a sorba, amit már nem ők vezetnek, vagy niche gyártóvá lényegülnek át.
