A nagy kérdés az, hogy mitől lesz egy fénykép “jó”? Sokféle válasz adható erre a roppant egyszerűnek tűnő kérdésre, íme az enyém:
Egy fénykép mint alkotás akkor értékes, ha képes valamilyen, bármilyen, érzelmeket, érzéseket kiváltani, közvetíteni. Ha a szemlélő nem csak a valóság egy kiragadott kis szeletkéjét látja a képben, hanem annál jóval többet. Ha hat rá, és arra készteti, hogy saját szűrőin keresztül, saját világlátása mentén valami többé formálja azt önmagában.
Nem kell okvetlenül nagy dolgokra gondolni, de ha egy képre nézve nem mosolyodunk el, nem szorul össze, vagy épp ver izgatottabban a szívünk, ha nem nyugtat meg vagy épp izgat fel a kompozíció, akkor az a fénykép bizony érdektelen.
Canon EOS 5D mark II + Canon EF 70-200/4L IS USM
Nehéz dolog ez, mivel folyamatosan egyensúlyoznunk kell az unalmas és a giccs között. Ha valami túl nyilvánvaló, és durván az arcunkba mászik, az legalább olyan rossz, mint amikor üres.
Panasonic LUMIX DMC-GF1 + Panasonic LUMIX G 20/1.7 ASPH.
