Érdekes megfigyelni, hogy milyen sokan vágynak megélni a fotóikból, fotózásból. Hogy miért hiszi azt valaki, hogy három hónappal az első DSLR gépének megvásárlása után máris készen áll minőségi terméket gyártani, azt én nem értem, de nem is igazán érdekel. Abba is felesleges belemenni, hogy miért nem jó hivatásos fotósnak lenni. Megtették már sokan, nekem pedig nincs tapasztalatom e téren. Azt viszont tudom, hogy miért jó amatőrnek lenni! 
1.: Azt fényképezhetek, amit csak akarok. Nem kell a megrendelő vagy az ügynökség elvárásaihoz igazodnom. Ha nem tetszik egy téma, egy helyszín, akkor nem megyek oda, és kész. Ha tetszik, akkor pedig boldogan fotózhatom, hiába érdektelen vagy eladhatatlan az eredmény mások szerint. Csak a saját céljaimhoz és elveimhez kell igazodnom.
2.: Én alakíthatom a saját időbeosztásomat. Csak akkor fotózok, ha tényleg kedvem van hozzá, és nem akkor, amikor Gipsz Jakab nősül, vagy cége családi napot tart. Nem akkor, amikor kell. Nincs határidő sem. Akkor dolgozom fel a képeimet, amikor kedvem és időm engedi, nem sürget semmi.
3.: Olyan felszerelést használhatok, ami nekem megfelel. Nem kell csak azért D800-at vennem és cipelnem, mert a stock ügynökségek pár hónap múlva már bottal sem piszkálnák majd meg a kisebb felbontású képeket. Vagy épp ellenkezőleg: vehetek értelmetlenül drága dolgokat, és nem kell a megtérülésüket számolgatnom. ROI=nulla. És? Melyik hobbinak jobb?
4.: Élvezhetem a fotózás minden pillanatát. Nincs rajtam nyomás, hogy elszalasztok valami fontosat, lemaradok valamiről. Nem a képeimtől függ a megélhetésem, így nem történik semmi, ha egy pillanatra megállok pihenni. Vagy egy hónapra.
5.: Nem kell versenyeznem, mert nincs is verseny.
egyetertek… amikor munkahelyen fotoztam, ra sem birtam nezni a gepre otthon. amiota megszunt az a munkahelyem, ujra szivesen fotozok