Ha nagyon ráállok egy témakörre, akkor hajlamos vagyok újra és újra ugyan azokat a köröket futni. Így van ez a fotózással is, ha nagyon egy területre koncentrálok, akkor a képeim egy idő után ismétlik önmagukat, miközben elszalasztok egy csomó másik (de a preferált területtől adott esetben teljesen idegen) lehetőséget.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic Leica DG Summilux 25/1.4 ASPH.
Épp ezért úgy gondolom, hogy önmagunk korlátozása, stilisztikai értelemben, káros. Elzár sok lehetőségtől, míg a teljes portfóliót unalmassá, ismétlődővé teszi. Ne korlátozd magad! Használj többféle feldolgozási eljárást, többféle látószöget, többféle fényképezőgépet, többféle színvilágot, próbálj ki minden lehetőséget! Egyedül a tapasztalat, a megtapasztalás segíthet fejlődni, ami annál sokrétűbb és gazdagabb, minél kevésbé zárod be magad bizonyos dobozokba.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Voigtlander Nokton 25/0.95 MFT
A dobozoz falai persze megvédenek attól, ami kívül van, benntartanak a komfort zónád kiismert kényelmében, de ez nem jó. Tanulni csakis a határaink feszegetésével lehet, ami nem megy, ha fixnek vesszük őket.
Ha valami új eszköz (pl.: fényképezőgép vagy objektív) kerül hozzám, egy darabig csak azt használom, kb. mindenre. Ez azonban nem önkorlátozás, hanem tanulás, valami újnak a kiismerése. Szintén hasznosnak gondolom, ha valaki egy rövidebb időre (pár hétre) rááll egy adott formátumra, színvilágra, témára. Az ilyen gyakorlatok segítenek beégetni az agyunkba az új lehetőséget, eszközöket.
Canon EOS 5D mark II + Canon EF 70-200/4L IS USM
Az ilyen gyakorlatokban az a jó, hogy egyszer véget érnek, és a tanultakkal felvértezve még jobb, még tapasztaltabb fényképésszé válhatunk.
A hosszútávú önkorlátozás ezzel szemben nem vezet sehová. Ha mondjuk csak 1:1 oldalarányú képeket készítesz, akkor idővel természetesen nagyon jól rááll majd a szemed erre az elrendezésre. Hasonlóképpen, ha csak makrózol vagy portrézol, idővel majd jól kiismered magad ezeken a területeken. De mi a helyzet a többivel?
Ami külön érdekes ebben az egész dologban az az, hogy egy másik területen tett “kirándulás” sokat segíthet, új ötleteket adhat, abban a témakörben is, amiről már azt hittük, töviről hegyire kiismertük.
Bár nem kell mindent egyformán szeretni, természetes, hogy vannak kedvenc témáink és eszközeink, de sokkal inkább segíti a fejlődést a határaink feszegetése, mind azok precíz megrajzolása.
eddig az összes tipp közül ez tetszett a legjobban.
“Az ilyen gyakorlatok segítenek beégetni az agyunkba az új lehetőséget, eszközöket.”
látom, kiismered magad a tanuláselméletben is;)
hú, az a csipkebogyós kép, bakker!!! mint valami zománc! kár, hogy nem én fotóztam. gratula!