Pár éve még biztosan az ellenkezőjét mondtam volna, de ma már úgy hiszem, hogy a legtöbb képnek jót tesz, ha van rajta ember. Korábban igyekeztem steril képeket csinálni, amik mentesek minden emberi jelenléttől, de az évek során rájöttem, hogy ami steril, az többnyire unalmas. A tizenötödik tanács tehát az, hogy engedj a képre embert!
Ha van ember a képen, az segít megérteni a többi képi elem méretét, történetet ad az egyébként néha üres képnek, és valahogy automatikusan felébreszti a kíváncsiságunkat. Ki lehet az a valaki? Mit keres ott? Mit csinált és mit fog majd ezután csinálni?
Olympus OM-D E-M5 + Olympus M.Zuiko Digital 14-150/4-5.6 ED
A fenti képből vagy tíz változat készült, emberrel és nélküle, hajóval és nélküle, de ezt tartom a legizgalmasabbnak. A magányos alak jelenléte megtölti a képet élettel, amitől az rögtön több lesz, mint pár tengerbe nyúló szikla.
Az ilyen képeknél viszont nagyon kell ügyelni az ember elhelyezésére, mivel az a pont lesz a kép fókuszpontja, ahová a szemünk majd mindig visszatér.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Panasonic Leica DG Summilux 25/1.4 ASPH.
