Patrik lett az első vendég posztolóm, pár focus stacking makró felvétellel. Köszi!
A fókuszsorozatos fotózás (focus stacking) egy viszonylag újkeletű “sport”, pár éve kattant rá főként a makrós társadalom. A lényege az, hogy egy bizonyos témáról több képet készítünk egy adott szögből és azonos expozíciós beállításokkal, viszont fokozatosan eltolt élességi síkkal. Ezt el lehet érni a fókuszgyűrű tekergetésével, és a fényképezőgép-objektív kombináció előre-hátra mozgatásával is. Az utóbbi a jobb választás, mert így a nagyítás nem változik, ellenben az első opcióval. Az így készült képek éles részleteit aztán egy megfelelő szoftverrel összevágjuk, így érve el a kívánatos mélységélességet. Többet nem is szólnék a technikáról, az interneten minden megtalálható. Pl.: itt és itt.
Miért jó?
Sokszor ütközünk abba a probléma makrózáskor, hogy a témánk nem elég ponton éles. Ilyenkor rekeszelünk, de így a hátterünk is strukturáltabb lesz, és a kép minősége is romlik (diffrakció). A focus stacking pont erre a problémára jelent megoldást. Az optikánkat a legélesebb blendéjén használva (ált. a kezdőérték kétszerese) is elérhetjük a kellő mélységélességet.
Egyetlen felvétel
Stack fotó
Alapanyagok
Végy egy DSLR vagy micro4/3 fényképezőgépet, és szerelj rá egy makróobjektívet, vagy egy fordított objektívet, esetleg egy harmonika kihuzatra feltekert obit, és mindezt pattintsd rá egy makrósínnel ellátott állványra. Kioldókábel is kelleni fog, hogy a lehető legkisebbre redukáljuk a váz beremegéséből adódó életlenséget. Egyéb fűszerek is kellhetnek a főzelékünkhöz, de kezdetnek ennyi is megteszi.
Munka közben
(Canon 40d, kihuzat, fordítva feltett EL-Nikkor 50mm f/2.8 N nagyító objektív, Newport precíziós csúszka, Slik állvány)
Néhány szabadban készült “sztekkem”:
Azoknak ajánlom a technikát, akik már rendelkeznek fotós tapasztalatokkal, de még inkább azoknak, akiknek szíve csücske a makrózás, és nem rettennek meg attól, ha akár órákig kell pepecselniük 1-1 képpel. Annak, aki úgy dönt kipróbálja, sok szerencsét és türelmet kívánok, és természetesen kommentben, vagy az e-mailen szívesen válaszolok a felmerülő kérdésekre!
Katona Patrik
patrikkatona@gmail.com
http://www.flickr.com/photos/patrikkatona
Igen érdekes a téma, nekem csak egy bajom van vele: általában élő dolgokat makrózom, terepen (sokszor amúgy inkább dokumentarista jelleggel, munkámból kifolyólag) és nehezen képzelem el ilyen helyzetben a kivitelezést…
Szóval azt szeretném kérdezni, hogy a szabadtéri sztekkek áldozatai normálisan mozgó élő állatok vagy lehűtött, esetleg élettelen egyedek?
Üdv!
Sanálom, nem láttam előbb a hozzászólást. Ezek a képek mind szabadban készültek élő állatokról. A titka a dolognak az, hogy napfelkelte előtt, ha lehet 12 fok alatt ki kell menni terepre, mert akkor ezek az állatok még nem nagyon mozognak. Fotóztam már -3 fokban is. A legideálisabb időszak a tavasz és az ősz, mert nyár közepén még reggel is minden mocorog a magas hőmérséklet miatt.
Nagyon tetszenek a képeid, bármilyen körülmények közt is készítetted őket. Én is szivesen próbálkoznék. Ha mondanál néhány szót a “preciziós csuszkáról” ?