Kicsit folytatva az eltelt időszakon való merengésemet, gondoltam összeszedem, hogy mire tanított meg az a két év, amíg a micro 4/3 rendszert használtam.
- Megtanultam igazán szeretni a fixeket. Korábban alapvetően zoom párti voltam, de ez valahogy megváltozott. Most már sokkal hasznosabbnak érzem, hogy a fixek gondolkodásra késztetnek, mint azt, hogy a zoomok rugalmasak.
- Rájöttem, hogy a hátsó LCD használata nem eredendően rossz dolog. Bár továbbra is viccesnek tartom, ahogy turista csapatok tolonganak zombikként előrenyújtott karral minden látványosság körül, vannak bizonyos helyzetek, amikor tényleg hasznos.
- Észrevettem, hogy sokkal eredményesebb és rugalmasabb vagyok, ha csak egyetlen objektív van nálam. Ami külön érdekes, hogy az ésszerű határokon belül szinte mindegy, hogy milyen.
- Furcsa, de pont ezzel a kis szenzorral kezdtem el igazán értékelni a vékonyka mélységélesség tartományt, mint kompozíciós eszközt.
- Az előző pont párjaként megtanultam, hogy a kis szenzor nyújtotta tágabb DOF gyakran hatalmas előny.
- Számomra teljesen egyértelművé vált, hogy az EVF lesz a (közeli) jövő mainstream keresője. Nagyon komoly lehetőségeket hordoz, de erről már többször írtam. Jelenleg a legnagyobb hátránya az ilyen gépeknek a viszonylag rövid akku élettartam, de csak megoldja majd ezt is valaki.
- Szükségem van arra, hogy a fotós eszközeim masszív, erős szerkezetek legyenek. Nem mintha ütném-vágnám őket, egyszerűen csak az ilyen dolgokat szeretem kézbe venni és használni. A Panasonic GH2 váz, és az Olympus 9-18 zoom objektív jó példa az ellenkezőjére.
- Letettem az állványt. Inkább legyenek a képeim kicsit zajosabbak és mozoghassak szabadon, semmint fordítva.
- Nagyon megkedveltem a kis méretű, akár palacsinta, objektíveket. Érdekes, hogy mennyire jó optikai minőség érhető el ezekkel az egészen apró “dolgokkal”.
- Megtapasztaltam, hogy (az objektívekkel ellentétben) a vázak miniatürizálása számomra értelmetlen, sőt, zavaró. Ha már úgyis külön táskában kell hordanom a fényképezőgépemet, akkor igazán nem számít plusz egy-két centiméter. Az viszont fontos, hogy jól meg tudjam fogni, és a gombokat is elérjem és érezzem.
Kedves Miklós! Nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra, élvezetes és hasznos írásaidra. Különösen a m4/3-ról szóló cikkek keltették fel a figyelmem (sajnálom, hogy éppen úgy tűnik, túl vagy ezen a rendszeren). Nemrég szereztem be egy e-m5-öt a korábbi e-30 mellé, így sokat profitáltam megosztott tapasztalataidból, tesztjeidből. További kitartó folytatást kívánok! Köszönettel: Zsolt
Köszönöm!