Már épp visszafelé sétáltam a belgrádi várból, amikor megakadt a szemem a kőfal melletti fiatal páron. Jól mutattak az erős ellenfényben. A Duna túlpartján lévő toronyházzal pedig szép kompozícióba lehetett volna foglalni őket. Korábbi tapasztalataim alapján azt biztosra vettem, hogy nem lennének túl boldogok, ha közelebb “lopakodnék”, az adott távolságból pedig túl szellős lett volna a kép, még 1:1 oldalaránnyal is. Így tehát gyorsan kerestem valamit, amit még a képre tehetnék. Ekkor láttam meg a fotós srácot, amint a várat fényképezi. Mivel a vár a kép jobb oldala felé esett, így kicsit olyan volt a helyzet, mintha a szerelmeseket fényképezte volna. Le is kattintottam gyorsan ezt a felállást, és már indultam is volna tovább, mikor a fotós srác elkezdte az elkészült felvételeit ellenőrizni. Akkor még nem annak láttam ezt az új helyzetet mint később, a lenti képet nézve, nem állt össze egy történetté az egész, de valahogy éreztem az ellentmondást a két fő elem között. Gyorsan exponáltam még egyet.
Nikon D600 + Nikon AF 85/1.4D
A kép ellenfényben készült, az égre exponálva, így a RAW felvételen alig voltak részletek az árnyékos részeken. Elég sokat kellett bűvészkednem, hogy úgy nyissam fel ezeket a területeket, hogy közben nem “lapítom” ki a képet. Nem vagyok tökéletesen elégedett az eredménnyel, de azt el kell ismernem, hogy sokkal több információ maradt meg az árnyékban, mint amire számítottam. Még mindig nem éreztem rá igazán, hogy a D600 szenzora mennyivel jobban kezeli az ilyen nehéz helyzeteket, mint amihez az elmúlt években hozzászoktam.
