A korábbi bő egynapos belgrádi villámlátogatás után, ezúttal közel három napot (és két éjszakát) töltöttem Szerbiában. Belgrád helyett most Újvidéken (Novi Sad) szálltam meg, viszonylag közel a belvároshoz és a Dunához.
Az első délután sétáltam egy nagyot a kollégáimmal a parton, illetve felmentünk a Péterváradi erődbe is.
Újvidéken nézelődve hamar nyilvánvalóvá válik, hogy sajnos nincs túl sok erőforrásuk az épületek karbantartására, felújítására. A legtöbb épület elhanyagolt, némelyik kimondottan romos.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G
Az viszont tény, hogy azok a részek, amiknek a felújításával már végeztek, nagyszerűen néznek ki. Ilyen terület például a Duna töltésének egy jókora szakasza, ahová gumival borított futócsík, kétsávos bringaút, és széles gyalogút került. A töltés belső, város felőli oldalán, a legkülönfélébb sportpályák nyújtanak lehetőséget az aktív kikapcsolódásra. Van itt minden: tenisz pálya, szabadtéri konditerem, petáng “homokozó”, és perce több új játszótér is. Minden szép, tiszta és sértetlen. A fa padokból nincsenek kirugdalva a lécek, a kukák a helyükön, az egész környék nagyon rendezett. Tudnak vigyázni a dolgaikra a helyiek.
Sokadjára van az az érzésem, miközben a régió országait járom, hogy Magyarország nagyon rossz pályán van. Értelmetlen, vagy csak kevesek számára elérhető dolgokat építünk, majd gyorsan tönkre is tesszük azokat.
A második délutánom futással telt; ki kellett próbálnom, milyen érzés ott a töltésen futni. Nos, nagyszerű. Annak ellenére, hogy csöpörgött az eső, sokan voltak. Görkoris tinilányok, babakocsival futó apukák (!), tempósan sétáló öregek. Minden sportpálya foglalt volt.
Kényelmes tempóban futottam, alacsony pulzuson, így volt időm nézelődni, figyelni az embereket. Elnézve ezt a sok, kipihent, nyugodt, láthatóan kiegyensúlyozott és boldog arcot, igen könnyű elfelejteni, hogy alig tizennégy éve a NATO elég keményen bombázta ezt a vidéket. Hogy aki több mint tizennégy, az végigélte mindezt. Most mégis normális életet élnek, dolgoznak, fejlődnek.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G
Azért szeretek utazni, mert a látottak tükrében könnyebb megérteni, hogy hol is tartunk és merre haladunk mi, magyarok. Érdekes és izgalmas dolog ez, de semmiképp sem lélekmelengető.
Élvezet volt végigolvasni, köszönet a bejegyzésért!