Időről időre eszembe jut, hogy ki kellene próbálni valami mást is a micro 4/3 helyett. Szeretem, és nekem elég is, de ugyanakkor kíváncsi típus vagyok, így néha felébred bennem a vágy valami új megtapasztalása iránt. Talán nem vagyok ezzel egyedül.
Régóta hangoztatom, hogy rendszert objektívek alapján választunk, sosem a fényképezőgépek miatt. Utóbbi, pontosabban egy normális típus hiánya, inkább csak kizáró ok lehet, de a választás alapja sohasem.
A jelenlegi öt objektívem remekül bevált, mindenre, amit én mostanság csinálok, össze tudok belőlük állítani olyan maximum két objektíves csomagot, amivel bárhová bátran elindulhatok. Mivel ez így számomra tökéletes, így természetes, hogy csakis valami igen hasonló felszerelést tudnék elképzelni magamnak, ennél kevesebbért nem váltanék. Hogy egy kicsit átláthatóbb legyen a helyzet, táblázatba rendeztem a lehetőségeimet. Bizonyos esetekben több választásom is lenne, ilyenkor a számomra szimpatikusabb került bele, ami nyilvánvalóan egy teljesen szubjektív választás. Na, nézzük!
A teljes képkockás rendszerek kimaradtak, két okból is. Egyrészt mivel ezekhez minden van, másrészt pedig, mivel nem szeretnék újra ekkora objektíveket cipelni.
A táblázat magáért beszél, és egyben jól tükrözni a DSLR illetve EVIL gyártók látásmódját. Jól látszik, hogy melyik készült/készül teljes rendszernek, illetve melyik szorult háttérbe a nagyobb testvére mellett.
Újra és újra átnézve a táblázatot, egyedül a Pentax tűnik megfontolásra érdemesnek: erős de kicsi vázak, nagyszerű és aprócska objektívek. Pont, amire szükségem van! Arról nem is beszélve, hogy a Pentax volt az első komoly SLR gépem (1998-ban kaptam egy ME-F vázat a Nagyapámtól), majd szintén Pentax volt az első AF gépem (1999-ben vettem egy MZ50 kittet), mielőtt az ezredforduló alkalmából, több mint egy évtizedre, át nem nyergeltem Canon-ra.
A Pentax körül mostanában nagy a csend, az egyetlen új termékük hihetetlenül ronda és korlátozott képességű. Ez egy picit aggaszt. Mint mondtam, nem gép alapján választunk rendszert, de kizáró ok persze lehet. A K5 szuper masina, viszont 2012-re kicsit már megkopott a fénye, nem szívesen váltanék rá. És hát az a maradi optikai kereső a csapkodó tükrével…
Na, mindegy! Egyelőre nincs más, nincs jobb, így maradok, de közben fél szemem a Pentax-on tartom.
Az új tükörnélküli pentaxot nézted?
Nem a Q-t, hanem a K-01-et.
Persze, néztem. Arról írtam, hogy hihetetlenül ronda. Olyan, mintha a fiam építette volna LEGO-ból. A nagyobbik baj viszont, hogy keresőt (mármint elektronikusat), még csak opcionálisan se lehet rárakni.
Ha kihoznák kicsit szebb külsővel, és legalább egy VF-2 szintű opcionális keresővel, akkor rendelnék egy kittet.
A Ricoh GXR-rel mi a helyzet? Nem nyomi a szenzorra hegesztett optika?
És mikor csinál már valaki végre egy jó moduláris rendszert??
Addig is titkon reménykedem, hogy a Nikon kijön egy FM3-D-vel, amiben lenne egy frankó kis 2 millapixeles EVF Azt vennék, mint a cukrot…
Szerintem a GXR elég ellentmondásos dolog. Egyrészt maga a koncepció butaság. Azt mondja a Ricoh, hogy csak úgy lehet tökéletes képminőséget elérni, hogyha a szenzort és az elé kerülő objektívet együtt fejleztik. Rengeteg rendszer cáfolta ezt már meg, legutóbb ők maguk is a Leica M modullal. Cserébe viszont összekapcsolták a digitális fényképezés légértéktartóbb elemét (objektív) a leggyorsabban elavulóval (szenzor).
Másrészt viszont a kivitelezés remek. Ugyan csak pár perc erejéig tapogathattam egyet egy reptéren (talán Amszterdam?), de nagyon tetszett a fogása, felépítése.
Tehát szerintem nagyon szépen kidolgoztak egy alapvetően hibás ötletet.
Az összes mai rendszer gép moduláris. Vagy mit bontanál még tovább?
FM3-D? Kizárt. A Nikon teljesen más húrokon játszik, mint az Olympus.
Jó meglátás a GXR-rel kapcsolatban, megerősítetted a gyanúmat…
A moduláris rendszeren annyit bontanék tovább, mint például a középformátum esetében: kameraváz, kereső, optika, filmkazetta (= manapság digitális hátfal), markolat (többféle).
Szerintem ez lenne igazán moduláris, mert ma az a helyzet, hogy az elavult szenzorcserével kidobjuk az egész gépet, keresőt, vagyis egy csomó pénzt…
Ez a modularitás dolog ma nem működne, mivel nem csak a szenzor fejlődik, hanem a processzor, az LCD, a kártya író/olvasó, az EVF, stb. Gyakorlatilag a fém vázat leszámítva minden.
Nyugodtan jelöld meg a Nikon 50/1,4 G-hez is, hogy nem az igazi. 1,4-en nagyon nem éles és kevés fénynél bizonytalan a fókusza. f2 körülre kell rekeszelni, hogy valamilyen legyen. Még a 2/3 fével gyengébb, fele annyiba kerülő 50/1,8 G is jobbnak tűnik, a 85/1,8 AF-D hasonló árban sokkal jobb portréra, bár egy fokozattal hosszabb.
Igen, hallottam, hogy kicsit lágy. Nekem pont azért tetszene.
A táblázatban a “nem az igazi” besorolást csak akkor adtam valaminek, ha a fókuszhossz nem igazán tetszett (pl. Oly 18-180, ami ugye 36-360mm ekv.), vagy atom drága és nagy.
Most furát fogok mondani. Ez nem lágy. Lágy pl. az 58/2 Zeiss Biotar. Éles, de valahogy lágy. Ám az egy hatvan éves objektív.
De ez a Nikon, azért éppen lehetne éles 1,4-en. Nekem egy nem lágy, hanem egyszerűen nincs megfelelő felbontása. Ha közelről fényképezel vele, akkor végül is jó, de pár méterről már részlethiányos, életlen. Valószínűleg inkább feleannyiért 50 1,8/G.
Biztos igazad van. De nem az a lényeg, hogy milyen, hanem, hogy VAN. Míg a Nikon 1-re mondjuk NINCS.
És persze ott a Sigma 50/1.4 is, amit sokan dicsérnek, valamint a szintén Sigma 50/2.8 macro, ami viszont tapasztalatom alapján borotva.
“Ha közelről fényképezel vele, akkor végül is jó, de pár méterről már részlethiányos, életlen.”
Ez így első hallásra tipikus AF pontatlanságnak hangzik.
Egy fényerős kis mélységélességű obinál míg közeli témáknál egy kis pontatlanság még fel se tűnik, addig nagy tárgytávolságnál már ugyanez a kis hiba full homályt is okozhat, volt nekem is pontatlan DSLR fixem, egy az egyben ugyanígy viselkedett.
El nem tudom mondani mennyire jó érzés, hogy mFT rendszerben már nem kell ilyesmikkel foglalkozni.
Lehet, hogy fókuszhiba. Viszont erről ugyanennél az objektívnél több user beszámolt, idehaza és külföldön is. Nálam a múlt hétvégén volt egy példány, párhuzamosan fotóztam vele és egy korábbi (szintén kölcsön)N 85/1,8 AF-D -vel. Ez utóbbi kifogástalanul teljesített, szinte csak nyitott rekesszel használtam ezt is.