Kellemes hosszú hétvégét sikerült eltöltenünk feleségemmel Krakkóban. A város igazán remek: tiszta, csendes és rendezett, az emberek segítőkészek, beszélnek angolul, és még látnivaló is akad rengeteg. Hangulatában kicsit Prágára emlékeztet, de valahogy lassabb és nyugodtabb, kevésbé bulizós. A város tájolása inkább a délutáni fényeknek kedvez, de szerencsére van elég beltéri látnivaló (és kávéház, és étterem és kocsma 
) a délelőttökre.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olympus M.Zuiko Digital 12/2.0 ED
A három fix objektívemet vittem (12/2, 25/1.4, 45/1.8), ami tökéletes választás volt, bár a középsőt otthon is hagyhattam volna, viszonylag ritkán használtam. A két Olympus viszont szépen kiegészítette egymást, a nagylátószögű jól jött az épületekhez, belterekhez, míg a tele a portréknál, utcai életképeknél bizonyult (nem túl meglepő módon) hasznosnak.
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olympus M.Zuiko Digital 45/1.8
Két negatívumot akadt csupán. Egyrészt az út maga. Bármennyire is szép a környék (Miskolcról indultunk, Poprad felé), nem lehet a Tátra havas csúcsaiban gyönyörködni, mivel a szlovák utak pocsék állapotban vannak, nagyon kellett figyelnem, hogy a hatalmas kátyúk ne bontsák le az autó felfüggesztéseit, és ne verjék szét a gumikat. Másrészt az útikönyvek által “kötelezően megtekintendőnek” írt zsidó negyed (a Kazimierz), elég lehangoló és unalmas. Minden csupa graffiti, az utcák és terek pedig tele vannak javarészt izraeli iskolás csoportokkal, akik folyamatosan hangoskodnak, és szeretnek ott lefeküdni, ahol épp elfáradnak. Egyedül az új zsidó temető volt érdekes és persze szomorú.
Mindezek ellenére, melegen ajánlom bárkinek az idei tömérdek hosszú hétvégék egyikére!
(A képeimet folyamatosan töltöm fel a Flickr-re, még kell egy-két nap, mire minddel elkészülök. Itt kezdődik.)
