Multi-aspect szenzor

Ha csak nincsenek az objektívben maszkok (sajnos gyakran vannak, a belső reflekciók csökkentésére), akkor az egy kört vetít a szenzor síkjára. Hogy ennek a körnek melyik részét használjuk fel a kész képhez, az csupán megszokás kérdése. (A 3:2 oldalarányú kivágás elterjedését a kisfilmes rendszerekben a Leitz-nek köszönhetjük, és a döntés nem kimondottan művészi megfontolások miatt született.) A filmes korszakban a képkörnek azt a részét tudtuk hasznosítani, ami alá film került, ezzel nem nagyon volt mit tenni.

A filmes gépek, sok egyéb tulajdonságukkal egyetemben, szépen továbbörökítették a filmkocka fix oldalarányai adta korlátaikat. Ha az egyszeri fotósnak a gyártók által kitalált oldalarányoktól eltérő igényei voltak, akkor mit tehetett mást, vágnia kellett. Vágnia, és eldobnia ezzel a szenzor felületének valamint az objektív látószögének kisebb-nagyobb részét.

Nem kell ennek okvetlenül így lennie. A paradigma feloldásában a Panasonic tette meg az első értékelhető lépést, még a DMC-LX3 kompakt gépével. Az ötlet az volt, hogy kicsivel nagyobb (sajnos csak hosszabb) szenzort épített a gépbe, aminek sarkai így valamivel túllógtak a képkörön, ezzel lehetőséget adva többféle képkivágásra oly módon, hogy az így nyert téglalapok átlója azonos maradjon (egyenlő a képkör átmérőjével), sarkaik mindig érintsék a képkört.

Ezt a megoldást neveztél el Multi-Aspect szenzornak, aminek jó pár előnye van. Lássuk őket sorjában, ahol lehet, képekkel!

Komponálás

A fényképezőgépen beállítható többféle képkivágásnak (még akkor is, ha a kivágás hagyományos módon történik) hatalmas előnye, hogy már annak megfelelően komponálhatunk, hiszen már a keresőben is a választott kivágást látjuk.

16:9 oldalarány

3:2 oldalarány

4:3 oldalarány

Mindegyik kép az eredeti méret 10%-a, így az egymáshoz viszonyított méreteik relevánsak a felbontás megítélése szempontjából is.

Nagyobb felbontás

A nagyobb felbontás sosem árt, és marketing szempontból sem utolsó, ha gépünk úgy tud mondjuk 16:9-es kivágású képeket csinálni, hogy közben nem veszít annyit, mint ha a hagyományos módon vágnánk. Maradva a 16:9 formátumnál, a GH2 géppel 4976×2800 pixeles képet készíthetünk, ami 13,93 megapixel, ami csupán 4600×2587 pixeles, azaz 11,90 megapixel lenne, ha a gépben a szokásos méretű 4:3 arányú szenzor lenne.

Nagyobb látószög

Ha egy fix oldalarányú szenzorból vágunk, azzal mindig csökkentjük a kép átlóját és vele a látószöget. Ha azonban a képkörnél nagyobb szenzorból vágunk úgy, hogy a kivágás sarkai mindig a képkörön legyenek, akkor a látószög változatlan marad. Különösen hasznos ez videók készítésekor, ahol mára a 16:9 vált az uralkodó formátummá. Dicséretes, hogy a multi-aspect szenzorokkal meg tudjuk tartani nagylátó objektívjeink eredeti látószögét.

Multi-aspect 16:9

Vágott (4:3 szenzorból) 16:9

Hát az 1:1?

Az sajnos kimaradt. A jelenlegi Panasonic multi-aspect szenzoros gépek (DMC-LX5, DMC-GH2) az 1:1 formátumot a 4:3-ból vágják, ami nagyon pazarló megoldás, de sajnálatosan a szenzor nem elég magas egy olyan négyzetes kivágáshoz, hogy a négyzet sarkai elérjék a képkört. Nagy kár! A GH2 szenzorából kiindulva 4085×4085 pixeles négyzetes formátumot lehetne elérni, szemben a jelenlegi 3456×3456 mérettel. 16,68 megapixel vs. 11,94 megapixel. :(

Az ideális szenzor alakja

Mivel 1:1-nél magasabb formátumot (tehát álló képet) fekvő géppel elérni pazarlás volna, így az igeális szenzor olyan magas lene, hogy egy belé rajzolható négyzet sarkai még pont elérjék a képkört, az oldalait pedig a képkör ívei adnák. Persze egy ilyen, ívekkel határolt szenzor kezelése kissé macerás lenne, sokkal praktikusabb a téglalap alak, még akkor is, hogy a körön kívüli sarkai sosem lennének kihasználva. Véleményem szerint a 17:6 talán a legszélesebb, de még viszonylag általános témákhoz is használható panoráma formátum, így jó volna, ha a szenzor olyan széles lenne, hogy egy ilyen oldalarányú téglalap sarkai még pont a körre esnének. Egy ilyen szenzor méretei a következők lennének:

X=1.8859R

Y=1,4142R

Ahol R a képkör sugara, ami micro 4/3 rendszerben 10,82mm. A szenzornak így:

20,40mm x 15,30mm

méretűnek kellene lennie. Tehát rövidebb, ugyanakkor magasabb lenne, mint a jelenlegi APS-C szenzorok (kb. 22,3mm x 14,9mm, Canon EOS 60D). De szép is volna!

This entry was posted in Fényképezőgép, micro 4/3. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>