Ahogyan azt már az előző bejegyzésemben is írtam, az optikailag remek (de sajnos hatalmas) 16-35/4G eladása után úgy döntöttem, hogy két vágyamat egyetlen csapással elégítem ki. Így lett fix nagylátószögű objektívem és kompakt zsebgépem egyszerre, a RICOH GR formájában.
Nem tartozik szigorúan véve a tárgyhoz, de gyorsan elmondanám, hogy a megvétele után kb. két héttel már a fejemet vertem a falba. Nem azért, mintha bármi gond lenne a géppel. Nincs. A gond az, hogy akkortájt mutatta be a Nikon az AW1-et, amivel a kettő helyett egyenesen három legyet is lecsaphattam volna. Ez ugyanis a fenti két funkción túl, még ideális outdoor gép is lett volna, hosszabb futásokhoz, teljesítménytúrákhoz, illetve a jövő tervezett magashegyi kalandokhoz.
RICOH GR
Felépítés
Kicsi, könnyű, de masszív ház, rengeteg gombbal és egyéb bizgentyűvel. A gépet annyira sokoldalúan lehet testreszabni, hogy talán nincs is értelme a kezelhetőséget mélyebben kielemezni. A lényeg, hogy félautomata módokban (Av, Tv) az állítható paraméter mindig az elülső tárcsán van, míg a hátsó pöcögtetős karral lehet állítani egy sor egyéb paramétert, amit csak hozzá rendelünk. A expozíció korrekció dedikált gombokat kapott a gép hátuljának jobb felső sarkában.
Talán ez a két gomb az egyetlen, amivel bajom van. Az elhelyezkedésük és a puha kezelhetőségük miatt könnyű véletlenül megnyomni őket. Persze ezt nem lehet nem észrevenni, mivel ilyenkor azonnal megjelenik az LCD bal szélén egy skála, illetve a kép alján egy hisztogram.
Az aprócska markolat bár nem tűnik komolynak, de a gép kis súlya miatt több mint elég ahhoz, hogy egy kézzel tartsam és kezeljem.
A dobozban nincs töltő, csak egy USB kimenetes táp és a megfelelő kábel. Az akkut a gépben kell tölteni, ami egy elég béna megoldás, főleg, ha több akku esetén. Szerencsére az eBay-ről pillanatok alatt beszerezhető normális, külső töltő.
RICOH GR
Képminőség
Röviden: döbbenetes. Hogy őszinte legyek én nem nagyon hittem ebben az egész AA-szűrő nélküli dologban, de most már hiszek. Soha, egyetlen gépem sem volt ilyen éles 100%-ra nagyítva. Soha. Egyetlen egy sem.
RICOH GR
Az objektív gyakorlatilag hibátlan. Bár némi egészen enyhe kromatikus aberráció megfigyelhető a képszéleken, de ez RAW konvertálás közben pikk-pakk megoldható. A sarkok nem sötétednek, az egyenesek egyenesek maradnak. Hogy ezt a tökéletességet az objektív egyedül, vagy szoftveres segítséggel éri-e el, azt nem tudom, de nem is érdekel. A végeredmény szempontjából (ebben az esetben legalábbis) lényegtelen.
Persze nincs hibátlan fényképezőgép, és a RICOH GR sem az. A szenzor már iso400 környékén láthatóan zajosodik, sőt, már alap érzékenységen is (iso100) felfedezhető némi zaj, főként a kék csatornán. Mivel az objektív (fix létére) nem túl fényerős (f/2.8) és a gépbe nem került stabilizátor, így sötét szitukban csak akkor használható, ha nem zavar, hogy a végeredmény zajosabb lehet annál, mint amint 2013-ban elvárnánk egy APS-C szenzortól.
RICOH GR
Jó hír viszont, hogy a RAW képek nagyon szépen elviselik az egészen komoly beavatkozásokat is. Bátran lehet digitális átmenetes szűrőzni, kontrasztos FF-é konvertálni, a kép nem esik szét.
RICOH GR
Karakteres színei vannak, és a csatornák csak nagyon ritkán égnek be. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a gép alapvetően alulexponál az én ízlésemhez képest. Szinte mindig adok hozzá némi pozitív expozíció korrekciót.
Az AA-szűrő hiánya okoz némi lépcsősödést a képen ferdén futó vonalakon, de a jelenség nem túl erős és nem is túl zavaró.
AF
Az AF gyors. Nem OM-D gyors, de gyors. Van viszont egy piszkos kis trükk, amivel beelőz mindenkit. Ez pedig nem más, mint az ezer éves fix fókusz használata. Hiszen a leggyorsabb fókuszálás az, ha nincs is fókuszálás.
Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy megadhatom, hogy amennyiben azonnal tövig nyomom az expo gombot, akkor mekkora legyen a fókusztávolság. Mindezt úgy tehetem meg, hogy közben a tárgytávolság skálán látszik a mélységélesség is, a beállított rekesznek megfelelően. Én leginkább 1.5m-en tartom ezt az értéket. Ez szinte végtelen mélységélességet ad f/8-as rekesznél. Mindezt kombinálva az automatikus érzékenység állítással olyan gépet kapunk, amivel tényleg már “csak” ott kell lenni.
RICOH GR
Az AF akár teljesen ki is kapcsolható, és olyankor a gép mindig a fent leírt módon működik.
LCD
Az LCD képe nagyon szép és kontrasztos, olyannyira, hogy ezt még a feleségem is megjegyezte, pedig neki aztán tényleg nincs szeme az ilyesmihez. Polarizált lencsés napszemüvegben is látható marad.
Használat közben
Az idejét sem tudom, hogy mikor mentem el valahová csak azért, hogy fotózzak. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mivel az olyan esetekben, amikor nem kimondottan fotózni megyek, a fényképezőgép útban van. Mindegy hogy mekkora, mindegy hogy milyen nehéz, útban van, és kész. Ebben a pici RICOH-ban azt szeretem, hogy szinte észrevehetetlen. Belefér a pulcsim zsebébe, vagy egy apró tokban az övemre tehetem, és kész. Nincs táska, nincs nyakpánt, nincs semmi extra. Élem az életem, és ha látok valami érdekeset, akkor katt! és már megyek is tovább. Nem nézek ki fotósnak, még ha az agyam egy apró tekervénye folyamatosan “A” képet keresi is.
És ez jó! Jó, mert nem csak hogy nem nézek ki fotósnak, de nem is látszom annak. Rám se bagóznak az utcán. Simán készíthetek képeket akár egy méternyire is valaki arcától, az észre sem vesz.
RICOH GR
Mindebben persze sokat segít, hogy a gépnek gyakorlatilag nincs hangja. Ennek oka a központi zár, ami a redőnyzárakhoz képest sokkal finomabban, csendesebben jár. Sajnos van egy negatív tulajdonsága is. A maximális zársebesség függ a beállított rekesztől. Utóbbi minél szűkebb, annál rövidebb az előbbi.
Itt jön jól a beépített ND szűrő, amit ügyesen hozzárendelhetünk valamelyik funkció gombhoz, és kész. Vagy épp beállíthatjuk automatikus működésűre is.
Egyéb
Mint minden modern digitális fényképezőgépnek, ennek is van egy kazalnyi “extra” funkciója. Természetesen lehet vele videót rögzíteni, de ez nem érdekel. Egyetlen gombnyomással átválthatok 35mm-nek megfelelő látószögre (sima képkivágás csak, természetesen). Erről azt hittem, hogy majd használni fogom, de nem, soha nem használom. Tud időzített képekből csillagnyomos képet összefűzni, amit biztosan ki fogok majd próbálni. Van benne digitális horizont, két tengelyes.
Ha csak RAW képeket készítek, akkor visszajátszáskor nem lehet normális belenagyítani. Ez eleinte nagyon zavart, de azóta leszoktam róla, hogy visszanézegessem a képeimet. És persze nincs benne kereső. Semmilyen. Optikait persze tehetünk a vakupapucsba (van gyári is, de olcsóbb szerezni egy használtat az eBay-ről), de EVF-et nem csatlakoztathatunk hozzá. Meglepően jól elvagyok a hátsó LCD-vel, de azért sokkal boldogabb lennék, ha mondjuk a vaku helyére egy egyszerű átnézeti kereső került volna. Ha nagyon cifrázni akarnák, akkor mondjuk a tárgytávolságtól függő képkerettel. Fantasztikus lenne!
RICOH GR
Összefoglalás
Mióta megvettem, csak a futós blogom termékfotóihoz vettem elő a D600-at. Ha lenne belőle egy normál látószögű verzió is, akkor gondolkodás nélkül el is adnám. Azonnal. Máshogy, de számomra kb. azonosan jó képminőség, miközben elfér a farmerem hátsó zsebében? Hol lehet fizetni?
Persze ez nagy valószínűséggel soha sem fog megtörténni. A 28mm-es látószög pont ugyanannyira része a GR vonalnak, mint a markolat egyedi formája.
A Pentax (a RICOH márka tulajdonosa) valami egészen elképesztőt hozott össze ebben a kis gépben. Talán ez az első olyan valóban kompakt fényképezőgép (és a Nikon A), ami valóban hozza a tükörreflexesek képminőségét.
Persze mindennek ára van, jelen esetben ez két belépőszintű DSLR-t jelent, ami nem kevés pénz. Megér ennyit? Nekem meg! Az, hogy szó szerint mindig mindenhová vihetem, új kapukat nyitott meg előttem. Amatőr fényképész lehetek akkor is, ha csak a gyerekekkel megyek a játszótérre, vagy amikor épp felszívok némi koffeint egy gyorsétteremben. Persze apró gépecskék eddig is léteztek, de olyan, ami ilyen képminőséget nyújt, ennyire átgondolt kezelőfelülettel, aligha. Nekem ez egy új világ egy csomó új lehetőséggel. Miközben az utóbbi időben egyre kevésbé érzem magam fényképésznek, ezzel a kis bütyökkel a fényképészet mégis mindenhová elkísér.
Sony DSC-RX10
Több kép erről az útról (bár elég vackok) 
