Többször éreztem már, hogy egy képem érdemtelenül került be a Flickr Explore válogatásba, de talán még sosem annyira erősen, mint most.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G
A felvétel a csákvári gyermeknapi rendezvényen készült. Hogy miért esett Csákváron a Gyermeknap éppen múlt szombatra, azt inkább ne kérdezzétek.
Chuck Norris elszámolt végtelenig. Kétszer. Én pedig végtelen tárhelyet vettem. Kétszer. Na, ki a király? 
Most esett csak le, a tegnapi Flickr posztom kapcsán, hogy ugyan annak a cégnek (Yahoo!), azonos felhasználónév alatt, kétszer fizetek a korlátlan tárhelyért. Egyszer van ugye a Flickr, ahol a Pro előfizetésem szerint évente fizetek a korlátlan tárhelyért kb. 8000Ft-ot. Aztán van még a Small Business csomag, havi kb. 2000Ft-ért, ami gyakorlatilag a www.miklosrabi.com bérleti díjja. Nem fogjátok kitalálni: korlátlan tárhellyel.
Ha kétszer végtelen is csak végtelen, akkor nekem miért kell kétszer fizetnem érte?
Volt szerencsém élőben látni és hallani, ahogyan a hegymászásról beszél. Azt mondta, hogy ahhoz kell a legnagyobb erő, hogy feladd a csúcsmászást, ha a körülmények nem olyanok. Kimondhatatlanul sajnálom, hogy most, több korábbi mászásával ellentétben, nem volt meg benne ez az erő és ez a belátás.
Olympus XZ-1
Figyeltem miközben beszélt, az arcát, a gesztusait. Nyilvánvaló volt, hogy Erőss Zsoltból nem lesz reszketeg, görcsös kezében a villamoson botot szorongató bácsika. Nyilvánvaló volt, hogy akinek ez az élete, annak majd ez lesz a halála is.
Sokan fohászkodnak most Erőss Zsolt hazatéréséért. Nem értik a lényeget. Ő ott van otthon. Nyolcezer felett.
Két dolgot változtatott meg a Flickr a napokban.
Új felületet kapott az oldal, ami szerintem elég felemás lett. Az új arculat nagyobb hangsúlyt fektet a képek és videók megjelenítésére mint valaha, és ez jó dolog. Hiszen mégiscsak egy fotómegosztó oldalról van szó… Kimondottan tetszik pl. a képek megjelenítésének új módja. Örülök, hogy az oldalon nagyobb hely jut a képnek magának, és hogy rögtön fekete háttér előtt jelenik meg. Sajnálom, hogy eldugták a főbb expozíciós beállításokat (csupán a legutóbbi frissítésnél jelent meg, erre már le is szedik) és a térképet. Továbbra sem értem, hogy mi értelme van a fényképezőgép típusát kijelezni, de az objektívét nem. Nem tetszik viszont a fotófolyam nézet (ahol az egyik felhasználó összes képe látható időrendben).
Két bajom van vele. Egyrészt ez a “csempézett” fal megjelenítési mód nagyobb méretben mutatja, ezáltal túlhangsúlyozza a horizontális kompozíciókat a vertikálisokkal szemben, másrészt elrejt néhány fontos de alapvető információt, például a feltöltés dátumát. Jó lenne ez, választható nézetnek, megtartva a korábbi lehetőségeket. A fejléc pedig jobban hasonlít a FB-ra, mint amennyire az még illendő lenne…
A másik nagy változás a pénzügyi modell. Ez engem nem érint, hiszen akinek már volt Pro előfizetése, és nekem volt, az megtarthatja azt. Természetesen változatlan áron, változatlan (vagy jobb) tartalommal.
Az új felhasználók számára már kicsit árnyaltabb a kép. Bár egyelőre keveseket érint, de megszűnt a korlátlan tárhely lehetősége. Lehet 1TB helyed ingyen, de reklámokkal, vagy évente 50USD-ért, de reklámok nélkül, illetve 2TB reklámok nélkül, évi nem kevesebb mint 500USD-ért cserébe.
Persze 1TB piszok sok hely, mondhatjátok, és igazatok is van. Piszok sok hely, JPG képek számára. Csakhogy itt van már a sarkon a 4K videó, ami pikk-pakk képes lesz majd kitölteni ezt a helyet. Aztán ha megtelt az ingyenes vagy olcsón vett 1TB helyed, vehetsz tízszer annyiért még egyet mellé. Nagyjából 110.000,-Ft-ról beszélünk. Évente. Persze a tárhelyen kívül mást is kapunk, de a mérethatékonyság okán ennél azért kedvezőbb árat vártam volna. Jelenleg ezért a pénzért simán kaphatsz 4-6TB külső tárhelyet, ami nem egy évig fog szolgálni, ha ésszel használod. Az összehasonlítás természetesen sántít, de jól mutatja, hogy akár egy mini vállalkozás is meg tudná oldani ennyi pénzből a szükséges méretű szerverfarm üzemeltetését.
Kíváncsi vagyok, hogy mikor fognak minket, Pro előfizetőket, valami “ügyes” marketing halandzsával átpakolni az Ad Free csoportba, elvéve a korlátlan tárhely lehetőségét.
Talán soha nem tartott ennyi ideig véleményt formálnom egy objektívről, mint most. Okkal. A címben szereplő Nikkor objektív ugyanis igen furcsa szerzet, egymással teljesen ellentétes gondolatokat és érzéseket ébreszt bennem.
Felépítés
Tipikus modern, professzionális G objektív. Nagyon masszív felépítésű, erős szerkezet, puhán forgó gyűrűkkel. A tubus külseje műanyag, de a jobbik fajta, egyetlen pillanatig sem éreztem olcsó kacatnak. Akárcsak a komolyabb G zoomok többségén, a szűrőmenet itt is 77mm-es, és természetesen nem forog. Az objektív belsőleg oldja meg az élességállítást és a zoomolást, így a hossza sosem változik. Ez a megoldás már eleve sokat segít a környezeti hatások (úgymint pl. pára, víz, por) kívül tartásában, amit az időjárásálló tömítések tesznek teljessé.
A tubus oldalán a két szokásos kapcsoló található. Egy az AF üzemmódnak egy pedig az optikai stabilizátor ki- illetve bekapcsolásához.
Az objektív elejére bajonettel illeszkedő, műanyag HB-23 napellenző alaptartozék.
A felépítése véleményem szerint közel tökéletes, mindent tud, amit a mai G objektíveknek nyújtaniuk kell. Bár én jobban kedvelem az AF-D sorozat komolyabb darabjainak kialakítását, az a design már sosem fog visszatérni, ezt el kell fogadnom.
Szép és jó tehát, viszont sajnos hatalmas. Amint azt a fenti két kép is tanúsítja, ez az objektív egy igazi szörnyeteg. Az egyébként kellemes méretű D600 váz egészen eltörpül mögötte. Szintúgy a szintén nem apró 85/1.4D. Utóbbi még a brutális méretű fém napellenzőjével együtt is kisebb, mint ez a zoom “csupaszon”. Számomra ez már a kellemetlenül nagy kategória, ez már útban van.
Jókora mérete ellenére, nyilván a műanyag komponensek nagy aránya miatt, a súlya nem jelentős. 680g persze nem kevés (az 50/1.8G mindössze 185g), de ránézésre többre számítottam. Ez persze azért jó hír, mert így nem gond egész nap magammal cipelnem egy hegyi túrán vagy egy városnézés során. Sajnálatos viszont, hogy tömegének jelentős része a frontlencse környékéről származik, így a súlypontja igencsak elöl van. Az ezáltal ébredő forgatónyomaték kellemetlenné teszi a kezelését könnyebb vázak esetén, valamint megnehezíti a precíz komponálást állvány használatakor.
Kompatibilitás
Az objektív az AF-S G sorozat tagja, tehát az autófókusz szépen működik az összes digitális SLR vázon, szolgáltat tárgytávolság információt a fényméréshez és a vakunak, működik vele az arcdetektáló AF, a 3D követés és a 3D fénymérés, viszont nincs rekeszgyűrűje. Értelmetlen ugyan, de természetesen gond nélkül használható DX vázon, vagy FT-1 adapterrel akár CX formátumon is. Ebben az esetben én lecserélném a napellenzőt egy szűkebbre.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED
AF/MF
Az autófókusz gyors, pontos, és teljesen halk. A mélységélesség hatalmas, így normál tárgytávolságnál (számomra) nem túl könnyű kézzel élességet állítani. Persze a keresőben lévő élesség visszajelző pötty sokat segít.
VR
A nem túl szimpatikus méret egyik fő okozója a VR lencsecsoport. Bár soha nem vitatnám a stabilizálás létjogosultságát akár ebben a fókuszhossz tartományban is, számomra a haszna minimális. Szempillantás alatt lecserélném egy VR nélküli, de kisebb (valamint vélhetően könnyebb és olcsóbb) változatra.
Erős fényben érdemes a VR-t kikapcsolva tartani, mivel a nem azonnal aktiválódik, így némileg növeli a gép reakcióidejét.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED
Rajz
Triviális, de talán nem árt lassan elismételni, hogy ez egy szupernagylátószögű zoom objektív. Azért érzem fontosnak hangsúlyozni ezt a félmondatot, mivel két olyan dolgot is említ, amik hagyományosan rossz viszonyban vannak egy objektív képminőségével. Ennek ellenére, a képminőség meglepően jó. A képkocka közepe mindig éles és kontrasztos, egyedül a sarkok felé figyelhető meg enyhe lágyság a teljes nyílás közelében. Két-három rekeszt szűkítve az élesség szinte tökéletessé válik a kép mindegyik pontján, a teljes fókuszhossz tartományban. Érdekes, hogy a hasonló objektíveknél megtapasztaltakkal szemben ez a típus nem a nagylátószögű végállásában a legélesebb, hanem valahol középtájt, olyan 22-24mm környékén. Az eltérés a többi fókuszhosszhoz képest szerencsére egyáltalán nem jelentős, csak akkor látom, ha nagyon akarom.
A kép szélein látható némi kromatikus aberráció, de ez a mai szoftverekkel már könnyen orvosolható, illetve JPG-ben fotózva az újabb DSLR vázak már eleve korrigálják ezt a leképzési hibát.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED
Komplex optikai formulája ellenére nagyon jól tűri az ellenfényes helyzeteket, alig-alig láthatunk belső reflexióra utaló szellemképeket. Hála (gondolom) a Nano fedőnevű bevonatnak, az ellenfényben készült képek is szép kontrasztosak maradnak.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED
Ennyire széles látószögnél szinte értelmetlen az életlen háttér minőségéről beszélni, hiszen szinte mindig minden éles. Talán csak akkor nincs ez így, ha valamihez nagyon közel megyünk, miközben a háttér viszonylag messze van. Meglepő, de ilyenkor nagyon szép, természetesen lágy, kemény vonalaktól mentes elmosást kapunk. A közelpont mindössze 29cm, így aztán tényleg nagyon közel tudunk menni. Olyannyira, hogy a frontlencse szinte érint a témát. Ilyen kicsi munkatávolságnál már nagyon oda kell figyelni arra, hogy az objektív árnyéka ne jelenjen meg a képen.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED
Egyetlen igazi optikai hibája a rövidebbik végén észlelhető torzítás. Furcsa módon ez a jelenség szinte teljesen megszűnik már 17mm-nél. Természetesen ez a leképzési hiba is orvosolható RAW konvertálás során, viszont a javítás veszteséges: kicsit levág a sarkokból. Az eredményül kapott kép látószöge nagyjából megegyezik a 17mm-es állásban kapottal, így ha a torzítás probléma, akkor talán egyszerűbb és gyorsabb elkerülni az utolsó millimétert.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED
Összefoglalás
Egyetlen mondatba sűrítve: remek felépítés, remek optikai teljesítmény, de utálom használni. Nekem egyszerűen túl nagy és túlságosan útban van. Imádom ezt a tartományt, így természetesen megtartom, de előbb-utóbb kell vennem mellé valami kicsi nagylátó fixet azokra a napokra, amikor nincs kedvem egy kisebb bőrönddel vetekedő méretű táskával közlekedni.
Véletlenül sem akarnám ezt a helyet futó bloggá alakítani, de annyian kérdeztek mostanság a futós vacakjaimról, hogy arra jutottam, írok ide egy gyors összefoglalót, és akkor nem kell majd mindenkinek egyesével válaszolnom. Ha nem kenyered az ilyesmi, nyugodtan lépd át. A következő poszt tuti fotós témájú lesz.
Óra
Három futóórát próbáltam eddig, amiből az első nem is annyira óra. A második pőedig pont arra nem való, amire szánták. Na mindegy… Szóval az első és legolcsóbb próbálkozásom a Nike+ Sportband volt (most is él és virul, fiamnak adtam). Ez gyakorlatilag egy kaucsuk karkötőbe integrált kis kütyü, amihez jár egy cipőtalpba helyezhető lépésszámláló is (csak a Nike+ jelü cipőkbe illeszthető, de más típusokhoz kapható hozzá cipőfűzőre rakható kis zsebecske). Kalibrálás után egészen pontosan méri a távolságot, tempót, időt. Ezeket természetesen meg is tudja jeleníteni. Kompatibilis a Polar bizonyos szívritmusjeladó pántjával is. Az eredményeket USB-n keresztül tölthetjük fel az igen egyszerű, de nagyon látványos Nike+ weboldalra, ahol célokat tűzhetünk ki, versenyezhetünk másokkal, plecsniket gyűjtögethetünk, stb. Inkább motivációs eszköz, mintsem komoly futóóra, de annak viszont kiváló. És olcsó.
Kb. egy negyedév után feltámadt bennem a vásárlási inger, és vettem az eBay-ről egy Nike+ Sportwatch GPS-t. Kb. ugyan az mint a Sportband, csak óraszerűbb, és a távolságot GPS vevővel méri. Áttöltés után így láthattam a térképet is a fenti adatokon felül. Természetesen (bár csak GPS alapú) szinttérképpel. Nagyjából fél év után, tavaly decemberben, tönkrement. Valami belső kondenzáció alakult ki benne, ami agyonvágta az egészet.
A mai eszemmel már nem venném meg egyiket sem. Egyszerűen azért nem, mivel az egész Nike+ rendszer, annak ellenére, hogy a tömegnek (értsd: béna kezdőknek, mint én) lett kitalálva, pont a fontos dolgokra nem figyel igazán. A rendszer alapvetően a megtett kilométerekre és a tempóra fókuszál, a sokkal fontosabb szívritmus és lépésszám helyett. Előbbi a gyors fejlődés, utóbbi a helyes futótechnika elsajátítása miatt lényeges. Eleinte ugyanis ezek a fontos dolgok. Hogy mennyit, és főleg hogy milyen gyorsan futsz, csak később válik érdekessé.
A harmadik, és egyben jelenlegi órám, ha lúd legyen kövér alapon, a Garmin felső kategóriás triatlon órája a Forerunner 910XT. Gyakorlatilag mindent mér, amit futás, úszás vagy bringázás közben mérni lehet, és a nagy kijelzőjének hála egyszerre akár négy értéket is képes megjeleníteni (ilyen nézetből pedig négy különfélét is beállíthatunk). Az útvonalat természetesen GPS vevővel rögzíti. Futni és úszni is ezt használom. Futás közben egyszerre láthatom a négy legfontosabb paraméterem: átlag tempó, aktuális kilométer átlag tempója, aktuális lépésszám, szívritmus. Úszás közben többé-kevésbé pontosan számolja a hosszakat és a csapásokat, sőt, az úszásnemet is felismeri. Mondjuk nem az enyémet, de ez valszeg nem az óra hibája. A szívritmus jeladó mellpántja kikezdte a bőrömet (nagyon sokan panaszkodnak erre), de a Nike+ kütyükhöz használt Polar Soft Strap-re átrakva a jeladót ez a probléma megszűnt.
Az edzések adatait a Garmin Connect adatbázisba töltöm fel, ami számomra bőven elegendő mélységű kiértékelést tesz lehetővé. Komolyabb, de sokkal kevésbé tetszetős és motiváló, mint a Nike oldala.
Cipő
A futócipő a legfontosabb kelléke a futásnak, érdemes megfontoltan választani. Én épp most vagyok átszokóban az un. mezítlábas stílusra, ennek megfelelően a terepcipőm egy nagyon puritán New Balance Trail Minimus MT10 v2. Szeretem, hatalmas élmény érezni a terepet, amin futok.
Aszfalton kicsit óvatosabban állok a dologhoz. Még télen vettem egy agyon csillapított Nike Lunarglide 4+ cipőt, de már nem használom. Jelenleg egy elég alaposan kijárt, így keményebb és laposabb Nike Pegasus-t használok, és közben keresem a minimalista szemléletű utódját.
Ruha
Semmi extra. Minden futó ruhámat akkor vettem, amikor akciós volt. Télen nyárit, nyáron télit. Télen elég egy hosszú tapadós futónadrág, egy melegebb felső, sapka, kesztyű. Ha esett vagy havazott akkor egy olcsó széldzseki. Most, hogy ilyen jó idő van, rövid futógatyát hordok technikai pólóval. Igyekszem élénk színű göncöket viselni, ez előny országúton, és a vadászok is kisebb eséllyel néznek szarvasnak. Ha nagyon süt a nap, akkor a mindenes napszemüvegem és egy olcsó futó sapka van a fejem. A szemcsi egyébként a bogarak ellen is hasznos, már kétszer jártam szemészeten rövidke futókarrierem során. Idegentest-lándzsa a neve az ilyenkor használatos eszköznek… Brrrr…
Hátizsák
Ha nincs nagyon meleg, illetve kevesebb mint 20km-t futok, akkor nem nagyon szoktam semmit magammal vinni, max. a kocsikulcsot. Ha viszont hosszút futok, akkor szükségem van némi víz utánpótlásra, és szeretem ha van nálam telefon és papírzsepi is. Erre a célra tökéletesen megfelel a Salomon Skin Pro 3 terepfutó hátizsákom. Nem olcsó, de nagyon kényelmes. A hálós oldalzsebében szépen elfér egy kompakt fényképezőgép is.
A szombatom nem volt épp csendes. Egyrészt születésnapom volt (igen, a huszadik), másrészt kicseréltettük a házunk összes ócska ablakát szép újra. Még az is meglehet, hogy mostantól nem fog beázni a nappalink minden nagyobb eső után…
Szóval volt dolog bőven, de amikor az emeletről kinézve megláttam, hogy milyen szép felhős az ég, nem tudtam mást tenni, mint beugrani az autóba. Pár perccel később már lent is voltam a Csákvár és Lovasberény közti sík terület szélén, és ellőttem életem első lapszűrős képeit. Ez lett a legjobb, szerintem:
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 16-35/4G VR ED + KOOD ND2 soft grad
A korábbi bő egynapos belgrádi villámlátogatás után, ezúttal közel három napot (és két éjszakát) töltöttem Szerbiában. Belgrád helyett most Újvidéken (Novi Sad) szálltam meg, viszonylag közel a belvároshoz és a Dunához.
Az első délután sétáltam egy nagyot a kollégáimmal a parton, illetve felmentünk a Péterváradi erődbe is.
Újvidéken nézelődve hamar nyilvánvalóvá válik, hogy sajnos nincs túl sok erőforrásuk az épületek karbantartására, felújítására. A legtöbb épület elhanyagolt, némelyik kimondottan romos.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G
Az viszont tény, hogy azok a részek, amiknek a felújításával már végeztek, nagyszerűen néznek ki. Ilyen terület például a Duna töltésének egy jókora szakasza, ahová gumival borított futócsík, kétsávos bringaút, és széles gyalogút került. A töltés belső, város felőli oldalán, a legkülönfélébb sportpályák nyújtanak lehetőséget az aktív kikapcsolódásra. Van itt minden: tenisz pálya, szabadtéri konditerem, petáng “homokozó”, és perce több új játszótér is. Minden szép, tiszta és sértetlen. A fa padokból nincsenek kirugdalva a lécek, a kukák a helyükön, az egész környék nagyon rendezett. Tudnak vigyázni a dolgaikra a helyiek.
Sokadjára van az az érzésem, miközben a régió országait járom, hogy Magyarország nagyon rossz pályán van. Értelmetlen, vagy csak kevesek számára elérhető dolgokat építünk, majd gyorsan tönkre is tesszük azokat.
A második délutánom futással telt; ki kellett próbálnom, milyen érzés ott a töltésen futni. Nos, nagyszerű. Annak ellenére, hogy csöpörgött az eső, sokan voltak. Görkoris tinilányok, babakocsival futó apukák (!), tempósan sétáló öregek. Minden sportpálya foglalt volt.
Kényelmes tempóban futottam, alacsony pulzuson, így volt időm nézelődni, figyelni az embereket. Elnézve ezt a sok, kipihent, nyugodt, láthatóan kiegyensúlyozott és boldog arcot, igen könnyű elfelejteni, hogy alig tizennégy éve a NATO elég keményen bombázta ezt a vidéket. Hogy aki több mint tizennégy, az végigélte mindezt. Most mégis normális életet élnek, dolgoznak, fejlődnek.
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G
Azért szeretek utazni, mert a látottak tükrében könnyebb megérteni, hogy hol is tartunk és merre haladunk mi, magyarok. Érdekes és izgalmas dolog ez, de semmiképp sem lélekmelengető.
Útjára indítottam egy új Flickr csoportot, Hungarian Street Photographers néven. Ha ilyen jellegű képeket (is) készítesz, és van Flickr regisztrációd, akkor kérlek csatlakozz! Ha esetleg nincs Flickr regisztrációd, akkor itt a remek alkalom…
Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olympus M.Zuiko Digital 45/1.8
Valahogy most egyikőnknek sem volt kedve a hagyományos húsvéti programokhoz, így a hétfőt Budapesten töltöttük. Az idő remek volt, jó nagyot sétáltunk, és a fiam őszinte örömére utaztunk a Budavári Siklóval is. Kb. egy percet, fél óra sorbaállás után
Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G
Természetesen rengeteg volt a turista, legtöbbjük nyakában fényképezőgép. Amiért ez az egész szót érdemel egy alapvetően fotós blogon, az a tükör nélküli gépek meglepően magas aránya. Sokfelé járok, és mindenhol igyekszem megfigyelni, hogy milyen masinákkal kattintgatnak az emberek. Ezidáig a leggyakoribb géptípus amit láttam a belépő szintű, APS-C/DX szenzoros DSLR gép volt. Jellemzően Canon és Nikon.
Most viszont láttam legalább öt Olymus E-M5-ös masinát, több Nikon V1-et, és megszámlálhatatlanul sok Olympus Pen variációt. Ezzel szemben szinte nem is láttam olcsó DSLR-t, volt viszont gép a spektrum másik végéből is szép számmal. Jellemzően a Nikon D800/D800E és a Canon 5D mark III típusok képviselték a tükrös vonalat. Míg utóbbiakon kizárólag 24-70/2.8 objektívek fityegtek, addig a kis rendszerek gépein minden esetben a géphez kapható kit zoomok valamelyike. Olympus fronton leginkább a 12-50 volt népszerű. Amennyire emlékszem én voltam az egyetlen, akinél csupán egyetlen fix objektív volt.
Ne akarok komoly következtetéseket levonni egyetlen nap tapasztalataiból, de azt mindenképp érdekes volt látni, hogy a dolgok az általam logikusnak gondolt irányba látszanak elmozdulni.
